A ciklus első felében mérsékeltebbé válik a tengerjárás, ami alacsonyabb dagályokat és magasabb apályszinteket eredményez, a ciklus második felében viszont felerősödik az árapályjelenség, magasabban tetőző dagályokkal és alacsonyabb apályszintekkel, a NASA kutatói szerint. A szélsőséges időjárási jelenségek felerősíthetik e jelenség romboló erejét Jelenleg a ciklus árapály-erősítő részében vagyunk; a következő árapály-erősítő ciklus a 2030-as évek közepén kezdődik el, és addigra a globális tengerszint már eléggé megemelkedik ahhoz, hogy az eddig tapasztaltnál magasabb dagályokat különösen kártékonnyá tegye - állapították meg a szakértők. A tengerszint emelkedésének és a holdciklus együttes hatásának köszönhetően a dagályos áradások gyorsan fognak növekedni az Egyesült Államok teljes partvidékén – írja a kutatócsoport. Gyorsan fognak emelkedni a dagályos áradások Forrás: émi Lemencier Alig több mint egy évtized múlva a dagály okozta árvizek "regionális kérdésből országos kérdéssé válnak, az Egyesült Államok partvonalának legnagyobb részét érintve" - írták a szerzők.
A gyorsabb forgás miatt erősebb lenne az úgynevezett eltérítő erő (Coriolis-erő), amely a sarkvidékek vagy az Egyenlítő felé haladó légáramlatok mozgásának kelet-nyugat irányú komponenst ad. Emiatt a globális légkörzés feltehetőleg erősebb zonális jellemzőket mutatna, tehát több légkörzési sáv alakulna ki. Az árapály élővilágra gyakorolt hatása is nagyon jelentős: a szárazföldek parti zónái a jelenség miatt időszakosan nedvesednek és szárazodnak ma is, az itt előforduló élőlényeknek ezért változatos körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. Mindez komoly "haszonnal" is járt, ide érkeztek ugyanis a szárazföldekről a folyók, amelyek a tengervízben egyébként ritka tápanyagokat hoztak. A sekély vízben ideálisan lehet fotoszintetizálni, tehát tápanyagbőség volt változatos környezet mellett. Bolygónkon az élővilág sokféleségének ma is fontos helyszínei a sekélyvízi parti zónák, amelyek nagy részén az árapály periodikus szintingadozást mutat. Sekélytengeri zóna gazdag élővilággal (NASA) A fentiek mellett az is elképzelhető, hogy az élővilág nem "kényszerült" volna a szárazföldre, ha a parti zónákban az árapály időnként "szárazra nem vetette volna" az élőlényeket, amelyek fokozatosan alkalmazkodni tudtak az új környezethez, és idővel benépesítették a szárazföldet.
Háromórás nappalok, ezerötszáz napos évek, több jégkorszak és minimális szárazföldi élet - talán ilyen lenne bolygónk, ha nem keringene körülötte a Hold. A Holdnak komoly hatása van a Földre, és a kezdetektől befolyásolja geológiai, sőt biológiai fejlődését. Még az sem kizárt, hogy a női menstruációs ciklus is a Holdnak köszönhető. A Hold leglátványosabb, szabad szemmel is jól látható hatása a Földön az apály-dagály-jelenség, azaz a tengerjárás. Ez részben a Hold gravitációs vonzása, részben a Hold és a Föld egymás körüli keringése miatt jön létre. A tengerjárásnak számos közvetett hatása van, geológiai és biológiai szempontból egyaránt. Egy kopár és gyorsabban forgó Föld A Hold nélkül sokkal kisebbek lennének a dagálymagasságok, mivel csak a távolabbi Nap okozna árapály-jelenséget. Az árapály egyik legfontosabb hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére (körülbelül 24 órára) lassította. A jelenség hiányában talán jelenleg is a Föld korai állapotában becsült, 4-6 óra körüli érték lenne jellemző.
A kutatók elemezték (többek között) az egylábúak rendjébe tartozó élőlények úszási technikáját; a páncél nélküli rákféléket, amik 300 millió éve élnek a Földön; a korallok reprodukciós tevékenységét és erőfeszítéseit; a lumineszcencia növekedésmodulálását napraforgó-palántáknál. A napraforgókkal a szerzők saját vizsgálatokat is végeztek, majd az eredményeiket egybevetették a szakirodalomból nyert adatokkal. Gallep szerint az adatok alapján feltételezhető, hogy egyes ritmikus hatások, például a fény vagy a meleg hiányában a gravitáció ereje is elégséges lehet az élőlények bizonyos ciklusainak működtetéséhez. "Ez a bizonyíték megkérdőjelezi az érvényességét azoknak a most futó kísérleteknek, amikben számos környezeti tényezőt szabályoznak, de a gravitációs oszcillációt figyelmen kívül hagyják. Pedig ezek az oszcillációk továbbra is léteznek, és módosítják az élő szervezetek viselkedését. " – mondta Gallep. Luniszoláris ár-apály rákritmusban A növények és állatok ritmikus biológiai folyamatai között sokat jól ismerünk, mivel rengeteget tanulmányoztuk őket.
A Föld vizeinek a mozgását, azaz az árapályt a Hold és a Nap tömegvonzása okozza. Az árapály, vagy más néven tengerjárás az apály és a dagály váltakozását jelenti. Fontos szerepet játszik a hajózásban, energiatermelésben, és az életünk számtalan területét befolyásolja. A Föld nevezetű bolygón egy időben két-két helyen jelenik meg az apály és a dagály. Ismerünk közvetlen dagályt, amely a Hold felé néző oldalon figyelhető meg, és beszélhetünk közvetett dagályról, amely az ellentétes oldalon jön létre. A Hold felé eső részen a dagályhullámot a Hold tömegvonzása okozza, míg a másik oldalon levő dagály jelenséget a Föld folyamatos forgása miatt létrejövő centrifugális erő hozza létre. Ezekre a területekre merőlegesen helyezkednek el azok a helyek, ahol az apály jelenség létre jön, azaz ahol a víz visszahúzódik. A dagályhullámnak 24 órára van szüksége ahhoz, hogy megkerülje a Földet, azonban a víz emelkedése, valamint süllyedése 6 óránként jön létre. A dagálymagasság, vagyis, hogy hányt métert emelkedik a víz, a Fekete- tengeren általában 20-30 cm szokott lenni, míg az Atlanti-óceán partján található Fundy-öbölben az emelkedés eléri a 16-18 métert is.
Az egyik ilyen a globális tengerszint folyamatos emelkedése. Az atmoszféra felmelegedése miatt évről-évre egyre több arktikus jég olvad el a nyári időszakban, ami miatt hatalmas mennyiségű olvadékvíz jut a világóceánba. Grönlandi táj, olvadó jéggel. A felemelegedés miatt nyaranta egyre több olvadékvíz jut az óceánba Forrás: AFP/Hemis/Roy Philippe A NOAA adatai szerint 1880-tól napjainkig átlagosan 21-24 centimétert emelkedett a világtenger szintje, és e növekedés harmada az elmúlt 25 évre esik. Ha marad a jelenlegi tendencia, úgy 2100-ra összességében akár kettő métert is emelkedhet a globális tengerszint. Noha a tengerszint emelkedés már önmagában is megnöveli a dagály tetőzési magasságát, a közeli jövőben ezt még egy kozmikus tényező is erősíteni fogja – figyelmeztetnek a szakemberek. A Hold, és kisebb részt a Nap gravitációja okozza az árapályt Forrás: Legnagyobbrészt a Hold gravitációs ereje keletkezteti az árapályt, de ez a gravitációs hatás nem egyenletes a Hold pályakilengései miatt, ez a ritmikus 18, 6 éves ciklus szerinti ingadozás pedig kissé megváltoztatja a Hold Földhöz viszonyított helyzetét.
Első és utolsó negyed idején ugyanis a Nap és a Hold a Földhöz képest 90 fokos szögben helyezkedik el, így csökkentik egymás hatását, ezért az átlagosnál kisebb dagály, ún. vakár jön létre. Újhold idején viszont a három égitest egy vonalban van, ekkor a Nap és Hold hatása összeadódik, ezért az átlagosnál magasabb dagály figyelhető meg, amit szökőárnak nevezünk. ( Ez nem tévesztendő össze tengerrengések miatt kialakuló szökőárral, a cunamival! ) A képre kattintva indul az animáció
A híres sci-fi író tudományos ismeretterjesztő munkáinak egyike azt (is) latolgatja, milyen következményei lennének, ha a Föld körül nem lenne ilyen kísérő, és azzal a lehetőséggel is számol, ha az esetleg belső szomszédunk a Vénusz körül keringene. A könyv érdekes intellektuális kalandra csábítja az olvasót a tudomány és a képzelet határterületén.
Sitemap | ugame369.com, 2024