A korlátozások ellenére napjainkra az egycsatornás gyűjtőkémények használata sajnos több szempontból veszélyes. Instabil működésüket leggyakrabban a következő hibák okozzák: – Az építés során a füstcsőbekötéseket véséssel alakították ki, és az erős mechanikai igénybevétel hatására az elemek sok helyen elrepedtek. – A füstjáratba esett kisebb-nagyobb betondarabok dugulást okoznak. – Az építés során a kéményelemek illesztése pontatlan volt, több helyen hiányos a habarcs és a füstgáz szivárog. – A bekötő idomok sok helyen benyúlnak a füstjárat üregébe, ezzel csökkentve a kürtő keresztmetszetét. – A gyűjtőkémények belsejében lecsapódó savas víz szétmarja a maltert és a betonelemeket. A hosszú időn át tartó terhelés hatására a rések nőnek, a gáztömörség és a kémény statikai paraméterei csökkennek. gyűjtőkémények tragikus állapota emberek tízezreit érinti kedvezőtlenül. Javításra, korszerűsítésre szorulnak, erre azonban ma már nem elégséges megoldás a gyűjtőkémények szívását erősítő mesterséges diffúzoros, huzatfokozó szívófejek felszerelése.
A fentiek mellett azonban más műszaki követelmények és problémák is jelentkeznek. A teljes égéstermék-elvezető rendszerben (minden kazán után, a füstcsőben és a kéményben) megfelelő nyomásoknak szabad csak kialakulnia bármely valószínű üzemállapot esetében. Ez a turbós gyűjtőkéményeknél azt jelenti, hogy nem szabad túlnyomásnak lennie a kéményben, mert ellenkező esetben a kazánok egymásra hatása miatt egyes kazánok hibaüzenettel leállhatnak, másrészt a kémény tervezett üzemmódjának másként nem felelünk meg, és a kisebb repedéseken az égéstermék akár a lakásokba is kijuthat. Sajnos ez a turbós kémények 20-30%-nál eleve nem teljesül ma sem, mert az építés időszakában az árverseny miatt a kémények keresztmetszete alulméretezett lett. Az ilyen kéményeknél tehát csak a kémény átalakítása után szabad készüléket cserélni. Csak komoly műszaki vizsgálatok, és számítások után mondható meg, hogy ez az átalakítás milyen mértékű, és mennyibe kerül. Szintén kimondható sajnos, hogy az esetek 99, 9%-ban át kell alakítani a kéményt, ha a teljes készülékállomány cserére kerül.
Emiatt a turbós kéménynél fontos szempont volt, hogy hőálló legyen, de az nem, hogy agresszív savaknak is ellenálljon. A kondenzációs kazánok működési elvéből következik, hogy a forró füstgázok erősen visszahűtve távoznak a kéményen, így a kéménybélésnek nem szükséges hőállónak lennie (akár műanyagból is készülhet), viszont a visszahűtött füstből agresszív savak csapódnak ki, melyek a kéményen belül visszacsurognak. Ezek egy részt szétmarják a nem saválló kéménybélést, ráadásul – ha nem gondoskodunk az elvezetéséről, nem vezetjük be a csatornába –, akkor még minden mást is a kémény alján. A korszerű kémények nagy része ma már a hőállósági és a korróziós követelményeknek egyszerre megfelel, de mivel korábban ez jelentős többletköltséggel járt, a turbós kémények – ezzel együtt a turbós gyűjtőkémények jelentős része is – csak a hőállóságnak felel meg, a savak károsítják az anyagukat. Most képzeljük el, hogy egy ilyen társasházi gyűjtőkéménybe egy valaki a turbós kazánok mellé beszerel – persze engedély és a többi lakó tudta nélkül – egy új kondenzációs kazánt.
Sitemap | ugame369.com, 2024